Üdv néktek földlakók!
“Tudnál élni egy olyan világban, ahol a vallásé a főszerep, és bármikor az életedre törhetnek? Pedig fogsz.„
Nos így kezdődik a Más világ című regényem, ami még nincs kész, de mivel én a blogba kiírás ellen vagyok, ezért csak részleteket, és tartalmat fogok leírni egy rövid kis bejegyzésben, mert valaki azt kérte.:)
A történet, egy átlagos tini-fantasy-romantikus regénynek indult, bár ez az összetett műfaj abszolút távol áll tőlem. Azért csak el kezdtem írni, mert miért ne?:))
Szóval van egy világ a halál után, ahova minden ember, egy másik lényként születik újjá. Vérfarkasként, zombiként, vagy akár angyalként. És itt jön a komoly része! Mind azért, hogy kapunk egy második esélyt valahol a másik világban az élethez, nagyon nagyra tartják ezek a lények a hitet, és éppen ezért, szinte az irányítja az életüket. Érthető módon, ebből kifolyólag lázadások is vannak itt...
Szóval ez lenne így nagy vonalakban, mert nem akarok túl sok mindent elárulni.:3 Itt egy kis idézet:
"A hajnali órákban a nap már felkelőben jár, így megvilágítva a mi kis világunkat. A hosszan nyúló árnyak egyszerre lepik el a narancssárgás ég alatti földet, mikor egy felhő elkúszik, a nap elöl.
Az ablakon kifelé bámulom a tájat, s közben azon morfondírozom, hogy Jason miért látja ilyen tisztán a dolgokat. Engem mindig arra neveltek, hogy fogadjak szót az iskolában, hogy legyek jó, és mindig imádkozzam, mert az jó nekem. Ezért olyan nehéz, és furcsa most minden.
Hirtelen egy hangos dörrenést hallok. Ijedten rohanok le, s tekintetemmel nevelő szüleimet keresem.
- Ti is hallottátok ezt? – kérdezem rémülten az asztalnál ülő nevelőimtől.
- Igen. – mondják egymás kezét szorongatva.
- Mi volt ez? – rohanok oda zakatoló szívvel.
- Biztosan az aktivisták. – markolja meg anyukám az én tenyeremet is.„
Én szeretném majd kiadatni, és talán ez kicsit egoistán is hangzik. Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, annak csak örülni tudok!^^
"A hajnali órákban a nap már felkelőben jár, így megvilágítva a mi kis világunkat. A hosszan nyúló árnyak egyszerre lepik el a narancssárgás ég alatti földet, mikor egy felhő elkúszik, a nap elöl.
Az ablakon kifelé bámulom a tájat, s közben azon morfondírozom, hogy Jason miért látja ilyen tisztán a dolgokat. Engem mindig arra neveltek, hogy fogadjak szót az iskolában, hogy legyek jó, és mindig imádkozzam, mert az jó nekem. Ezért olyan nehéz, és furcsa most minden.
Hirtelen egy hangos dörrenést hallok. Ijedten rohanok le, s tekintetemmel nevelő szüleimet keresem.
- Ti is hallottátok ezt? – kérdezem rémülten az asztalnál ülő nevelőimtől.
- Igen. – mondják egymás kezét szorongatva.
- Mi volt ez? – rohanok oda zakatoló szívvel.
- Biztosan az aktivisták. – markolja meg anyukám az én tenyeremet is.„
Én szeretném majd kiadatni, és talán ez kicsit egoistán is hangzik. Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, annak csak örülni tudok!^^
U.i.: Jobb png képet nem találtam.:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése